Bírhatatlan hóban-fagyban jégcsákányod jár még,
de kell, hogy lásd, már nem vagy más, csak egy ázott-fázott árnyék.
Hát szúrj oda most, jó ez így!
Együtt dobban minden szív,
munkánk ettől intenzív,
meg sem látod tán, hogy jéggé fagytál már!
Jég! Hó!
Jön a jég, meg a hó!
Jég! Hó!
Jön a jég, meg a hó!
Felemel! Letaszít!
Besegít! Árt!
Mind, aki nekiment, pórul járt...
Gyönyörű jég! Iszonyú jég!
Uralod a lelkünk rég!
Bírhatatlan hóban-fagyban jégcsákányod jár még,
de kell, hogy lásd, már nem vagy más, csak egy ázott-fázott árnyék.
Szúrj oda most, jó ez így!
Együtt dobban minden szív,
és rég elvesztett harcot vív,
meg sem látod tán, hogy jéggé fagytál már!
Gyerünk, Sven!