Mellettem állsz, de érzem távol jársz.
A zene andalít, csak nékünk szól.
Még át is ölelsz, ez a perc enyém,
átjár a boldog remény.
Egy édes tánc, egy végső bús románc,
egy könnyes búcsúzás, nincs folytatás.
Itt állsz és vársz még, én is várok rád.
Úgy fáj, a szívembe tép.
Százezer féltés, bár ölelsz, ma még.
Úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt az álom, de mond hova ment?
Most még, még itt vagy és ez a perc oly szép, ma még!
Most még, most még.
Mi várhat reám, ha messze mész, csak kín és gyötrődés.
Még úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt, de nagyon, fáj most ez a csend.
Itt álltál, közel volt a boldogság.
Itt állsz, még vársz, de nincs tovább!