Honnan tudod, hová tartasz,
Ha azt sem tudod, merre jártál?
Azzal rejted el szégyened, hogy nem mutatkozol,
S nem engedsz be senkit.
Egy zsúfolt utca is csendes hely lehet,
Mikor egyedül sétálsz végig rajta.
S most úgy gondolod, te vagy az egyetlen,
Aki nincs...
[Chorus:]
Meg kell próbálnod,
És nem hibázhatsz.
Ha félsz repülni,
Akkor úgy hiszem, soha nem is fogsz.
Falak mögé rejted magad,
Az örökkévalóság falai mögé.
Felejteni sokkal többet jelent,
Mint valamit jól tudni.
Most nem a hibáid határoznak meg téged,
Hanem elmondják, hogy ki nem vagy.
Azt az életet kell élned, amit kaptál,
Úgy, mintha az lenne az egyetlen dolog, amid van.
Az emlékek elhagytad, s te összetörtél,
A sebek pedig sosem gyógyulnak be.
Az üresség bensődben egyre nő,
De még mindig kevés, hogy kitöltsön.
Félsz visszagondolni az elmúlt napokra,
Túl fáradt vagy, hogy megmozdulj.
S most úgy gondolod, te vagy az egyetlen,
Aki nincs...
[Chorus:]
Mi tart vissza attól,
Hogy kimondd: "Megpróbálom."
És mit mondanál, ha
Ez volna életed utolsó napja?
Falak mögé rejted magad,
Az örökkévalóság falai mögé.
Felejteni sokkal többet jelent,
Mint valamit jól tudni.
Most nem a hibáid határoznak meg téged,
Hanem elmondják, hogy ki nem vagy.
Azt az életet kell élned, amit kaptál,
Úgy, mintha az lenne az egyetlen dolog, amid van.
Falak mögé rejted magad,
Az örökkévalóság falai mögé.
Felejteni sokkal többet jelent,
Mint valamit jól tudni.
Most nem a hibáid határoznak meg téged,
Hanem elmondják, hogy ki nem vagy.
Azt az életet kell élned, amit kaptál,
Úgy, mintha az lenne az egyetlen dolog, amid van.