Várják a napot, mikor kiszabadulok,
Csak adjanak okot, adjanak erőt!
Félek attól, amivé válok,
Úgy érzem, elveszítem önmagammal vívott harcomat,
Nem tudom már magamban tartani,
Erőm egyre halványodik,
Fel kell, hogy adjam.
Ez a félelem,
Félelem a Sötétségtől,
Egyre jobban növekszik bennem,
Hogy egy nap majd életre kelljen.
Meg kell mentenem
Mindent, mit szeretek,
Nincs idő a menekülésre,
Mert az én hitem a horror és a pusztulás.
Tartsd lehajtva most a fejed,
És csak engedj át,
Ne tápláld félelmem,
Ha nem akarod, hogy kitörjön.
Félek attól, amivé válok,
Úgy érzem, minden szépségem elveszett ott benn,
Nem tudom már magamban tartani,
Erőm egyre halványodik,
Fel kell, hogy adjam.
Ez a félelem,
Félelem a Sötétségtől,
Egyre jobban növekszik bennem,
Hogy egy nap majd életre kelljen.
Meg kell mentenem
Mindent, mit szeretek,
Nincs idő a menekülésre,
Mert az én hitem a horror és a pusztulás.
Réges-rég eljött hozzám,
És attól a naptól fogva
Fertőzött vagyok a dühtől,
De ennek ma vége!
Ez a félelem,
Félelem a Sötétségtől,
Egyre jobban növekszik bennem,
Hogy egy nap majd életre kelljen.
Meg kell mentenem
Mindent, mit szeretek,
Nincs idő a menekülésre,
Mert az én hitem a horror és a pusztulás.