Nézd csak azokat az éhes
szájakat,
melyeket meg kell etetnünk,
Nézd meg az összes szenvedőt,
a teremtményeink ők,
Oly sok magányos arc,
szétszórva mindenfelé,
keresi szükségét.
Ez a világ, melyet teremtettünk?
Mi magunk hoztuk létre!
Ez a világ, melyet megszálltunk oly régen?
Szembeszállva a törvénnyel.
Végül is,
Ez mindannyiunk otthona lett,
A világ, melyet teremtettünk.
Tudod jól, mindennap
védtelen gyermekek születnek,
Kiknek szükségük van
szerető gondoskodásra
egy boldog otthonban.
Valahol egy gazdag férfi,
csak ül trónján,
várakozik az idő múlására.
Ez a világ, melyet teremtettünk?
Sajátunkká tettük,
Ez a világ, melyet elpusztítottunk?
Jogot az igazságnak!
S ha az Isten az egekből lepillant,
mit gondol tettünkről?