A pusztítás nyomdokaiban álltál
És a semmi szélén vártál
És ahogy az árvíz özönlik
Legbelül sírok "Ments meg"
Te ott voltál, lehetetlenül egyedül
Érzed a hideget és a pusztulásba veszést?
Felépítetted a reményt, de csak a kudarcot ismered
Emlékezz az összes szomorúságra és fusztrációra
És engedd el, engedd el
És a fény robbanásában, ami megvakított minden angyalt
Mintha az ég lefújta volna a mennyeket a csillagokba
Érezted az áldás súlyát
Lezuhanva az üres térbe
Senki sem volt ott, hogy elkapjon a karjaiba
Érzed a hideget és a pusztulásba veszést?
Felépítetted a reményt, de csak a kudarcot ismered
Emlékezz az összes szomorúságra és fusztrációra
És engedd el, engedd el
Érzed a hideget és a pusztulásba veszést?
Felépítetted a reményt, de csak a kudarcot ismered
Emlékezz az összes szomorúságra és fusztrációra
És engedd el, engedd el
És engedd el, engedd el
És engedd el, engedd el
És engedd el, engedd el
És engedd el, engedd el
Érzed a hideget és a pusztulásba veszést?
Felépítetted a reményt, de csak a kudarcot ismered
Emlékezz az összes szomorúságra és fusztrációra
És engedd el, engedd el