A köd, mely megüli a reggelt
A domb egy ösvényének
sziklái
A sólyom, ami felszáll*
Az első (nap)sugár, ami megérkezik
A hó, ami elolvad
A tengerbe rohanva
Egy fej nyoma a párnán
Egy gyermek lassú és
bizonytalan léptei
A gyengédség pillantása
A kéz, melyet kinyújtanak
Annak az öröme, aki vár
Bárkinek, aki jönni fog
Én énekelek
Kezek a zsebben és énekelek
A hang az ünnepen és énekelek
A banda a fejben és énekelek
Szaladok a szélben és énekelek
Az egész élet és énekelek
A tavasz és énekelek
Az én imám és énekelek
Annak, aki meghallgat
Énekelni akarok
Mindig énekelni
A kávé illata a konyhában
Az egész házat betöltő reggel
És a felvonó, ami nem működik
A városom iránti szeretetem
Az emberek, aki mosolyognak
Végig az utcán
A vonalak, amik az égen találkoznak
Egy öregember, aki egymagában sétál
A nyár, ami elmúlik majd
A mag, ami kikel
A kéz, amely begyűjti azt
Bárkinek, aki jönni fog
Én énekelek
Kezek a zsebben és énekelek
A hang az ünnepen és énekelek
A banda a fejben és énekelek
Szaladok a szélben és énekelek
Az egész élet és énekelek
Az utolsó éjjel és énekelek
Annak, aki meghallgat
Énekelni akarok
Mindig énekelni
Énekelni
*Az szövegben sokszor használt jövő időt sántítva lehet magyarra fordítani. A magyarban ugyanis jelen idejű ige szövegösszefüggéstől függően jövőt is kifejezhet, ezért egyszerűségéből fakadóan általában ezt használjuk (sutának éreztem volna "fog"-ot és "majd"-ot használni majd minden ige után.