Öreg testben és lélekben.
Vágyva egy újabb győzelemre.
Betántorogva a csatába.
Fegyvert ki, hasat be.
A harcos küzd, hogy lénye fontos maradjon.
Ordítva, bátran és büszkén arra, ahova jutottam. De itt vagyok.
Verve mellkast és dobokat. Újra vén csontokat gyötörve.
Réges-régi harc, az enyém. Fegyvert ki, hasat be.
Történetek megnyert csatákról, a dolgokon amiket tettünk, Caligula vigyorogna.
Vén csontokat gyötörve.
Visszaemlékszem. Hajdan legyőzhetetlen.
De már vékony a páncél.
A nehéz pajzs lekerül.
A harcos küzd, hogy releváns maradjon.
A harcos küzd, hogy lénye fontos maradjon.
Ordítva, bátran és büszkén arra, ahova jutottam. De itt vagyok, ahol bevégzem.
A könnyek a szememben Ponce de Leon fantomjait kergetik.
Reménnyel telve, hogy majd ízlelhetek mitikus forrásokat.
Hamis remény, talán
De az igazság soha nem került még az utamba ezidáig.
Érzem a fájdalmat
Érzem, hogy az idő legyőz.