Tudod, ebben az életben minden rövidnek tűnik,
Még az együtt töltött pillanataink is,
Hát, gyalogoljunk egy kicsit: Késő van, jól tudom,
De többé úgysem tesszük.
Te vagy a hang, amit senki sem tud meghallani,
Ennek az útnak a lámpás fénye:
Mégis lágyságot ad... De maradj itt velem:
Üljünk le, ha akarod.
És mondd el hogy vagy és az életedben mit csinálsz;
Könnyű beszélni ez alatt a lámpa alatt.
És én meghallgatlak téged, ha elesel megfoglak:
Kevésbé vagy törékeny ebben a sötét éjszakában.
Tudod, néha arra gondolok hogy védtelen vagy
És hogy az egész világ körülötted meglep téged
Mint ez a hópehely, amely könnyedén esik
De maradjunk még, hát.
És mondd el hogy vagy és az életedben mit csinálsz;
Könnyű beszélni ez alatt a lámpa alatt.
És én meghallgatlak téged, ha elesel megfoglak:
Kevésbé vagy törékeny ebben a sötét éjszakában.
Megmutatom és lásd, hogy az egedben repülni fogsz,
Nyújts hát a szárnyaid és egy ugrással repülj.
És mondd el hogy vagy és az életedben mit csinálsz;
Könnyű beszélni ez alatt a lámpa alatt.
És én nézlek téged, ha akarod követlek
Ha bizonytalan lennél, nem kell félned,
Nem kell félned...