Ah, ah, mert nem tudok nélküled aludni.
Nem, nem akarok rólad álmodni.
Bárcsak a karjaimba zártalak volna (Álmatlanság).
Két napja fent vagyok,
a Tylenol PM nem hat semmit,
elvesztem az időérzékem, baby (Álmatlanság).
Az elmém túl gyorsan forog,
az árnyak a falon folyton lesben állnak,
azt kívánom, bárcsak visszajönnél (Álmatlanság).
Reménykedek, hogy rád találok
miközben a takarók közé nyúlok.
Baby, csak egy este telt el,
de olyan, mintha egy hét lett volna.
Dobálom magam és forgolódok, dobálom magam és forgolódok,
megfordítom a párnát, behúzom a függönyt.
Nekem, nekem, nekem
álmatlanságom van, ah.
Mert nem tudok nélküled aludni.
Nem, nem akarok rólad álmodni.
Bárcsak a karjaimba zártalak volna (Álmatlanság).
Álmatlanságom van, ah.
Mert nem tudok nélküled aludni.
Nem, nem akarok rólad álmodni.
Bárcsak a karjaimba zártalak volna (Álmatlanság).
Még mindig hallom a hangod,
mely egészen reggelig ébren tart.
A sötétben is téged látlak (Álmatlanság).
Reménykedek, hogy rád találok
miközben a takarók közé nyúlok.
Talán csak egy este telt el,
de olyan, mintha egy hét lett volna.
Dobálom magam és forgolódok, dobálom magam és forgolódok,
megfordítom a párnát, behúzom a függönyt.
Oh, nekem, nekem, nekem (nekem, nekem, nekem)
álmatlanságom van, ah.
Mert nem tudok nélküled aludni.
Nem, nem akarok rólad álmodni.
Bárcsak a karjaimba zártalak volna (Álmatlanság).
Álmatlanságom van, ah.
Mert nem tudok nélküled aludni.
Nem, nem akarok rólad álmodni.
Bárcsak a karjaimba zártalak volna (Álmatlanság).
Reménykedek, hogy rád találok,
csak próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom.
Megragadtál, megragadtál a fejemben.
Oh, nekem, nekem, nekem...