Végtelen álmok, nem tagadhatom meg őket
A végtelenséget nehéz felfogni
Nem hallhattam azokat a sikolyokat
Még legvadabb álmaimban sem.
Csapzottan ébredek a fojtogatásból
Újra elaludni félek
Hiszen az álom újra elkezdődik.
Valaki üldöz és én mozdulni sem bírok
Mereven állva, a rémálom kővé dermeszt
Micsoda álom, mikor lesz vége már?
Vajon túljutok-e rajta?
Nyugtalan alvás, kavargó gondolatok
Egyik rémálomnak vége, követi a másik
Közelembe férkőzik,úgy félek elaludni
De mélyen legbelül már az ébredéstől is félek.
Bár egyre fokozódik a nyomás
Én mégis szeretem a nyugtalan éjszakákat
Kíváncsivá tesz, elgondolkodtat
Mi több, épp a határon állok
Ez nem az ismeretlentől való félelem
Valami, amire nem szívesen válaszolnék
Csaknem őrjítően érdekel
De valóban el akarok ebben mélyülni?
Ez nem lehet mind véletlen egybeesés
Túl sok minden egyértelmű
Azt mondod: " Te egy hitetlen vagy."
Spiritiszta? Nem, valójában egyik sem.
De nem szeretnéd tudni az igazat
Mi is történik valójába.
Bizonyíték kell!
És megtudni, hogy melyik oldalon állsz,
Hogy hol fogod végezni: a Pokolban vagy a Mennyben?
Segíts nekem! Segíts megismerni az igazam
Anélkül, hogy a jövőt látnám
Ments meg, ments meg önmagam kínzásától,
Még ha álmaimban történik is.
Egyszerűen többnek kell
lenni az itteninél odaát
Vagy mondd meg, miért létezünk?
Szeretném azt gondolni, hogy amikor meghalok
Kapok egy lehetőséget,másik időt
És visszatérhetek és újból élhetek
Reinkarnálódva, becsületesen élhetek
Újra és újra és újra, és újra.