láttam Keletet, minden kincsével
a zászlókat, a Hold felével
szerettem volna, dalolni,
a világnak, csodás fényéről.
de mikor megláttam Jeruzsálemet
százszínű virág egy kövön.
a gyász hangjai, érték fülem
a dalt hallva, letérdeltem.
nem látod a kis kápolnát
te, ki mormolod „békét a Földre”
itt a madarak eldugják fészküket
a táblákon az áll: „tűzparancs, határ”
az út a kúthoz visz
kannádat tölteni jöttél
állj meg ! Mária Magdolna !
életed többet ér megannyi vízcseppnél !
Insallah, tégy úgy Allah, úgy lesz Allah, csak te Allah
egy olajfa sírdogál ágai között
gazdasszonya, férje ura
fekszenek házuk romjai alatt
idegen földben, ellenségként
a szögesdrótról száll fel
egy tarka pillangó
itt az emberek kemények
rosszul néznek, ha rosszul nézek
a pokol ura, vagy az égé
mikor ki hajol fölénk
de itt Izrael földjén
most sok kisgyerek retteg.
Insallah, tégy úgy Allah, úgy lesz Allah, igen Allah
a nőket leverte a vihar
holnapra lemossák a vért
az út a hősiesség
minden nő minden szegletért.
de mikor megláttam Jeruzsálemet
mint százszínű virág egy kövön
a gyász hangjai, érték fülem
a dalt hallva, letérdeltem.
gyász hat millió lélekért
kiknek nem jutott márvány
a simogató homokban
itt e szent földön fákká váltak.
Insallah, tégy úgy Allah, úgy lesz Allah, igen Allah
Fordította Gaál György István