Az idő szalad, ha nem töltjük el soha, nem is lètezik
Ezèrt senki nem törölheti ki a veled töltött napjaim
Az ùt nèha elsavasodik
Ès ismeretlen aggodalmat szül
Mindig van egy ùj èrzès,
Hogy mikor látlak ùjra
Nem, nem kèrdezem, hogy egy napot maradsz-e vagy csak egy òrára
Ha vègül elkezdődik a törtènetünk utolsò epizòdja.
Most nem, nem èrdekel
Semmi sem ismeretlen a világon
A levertsèg elhagyja ezt a szìvet, ami megy
Átszeli a várost
Ne állìts meg, már majdnem elèrtelek
Az idő szalad könyörtelen
Te nem vagy ott, most nem jössz szembe
Ès az emlèkek arcon vágnak mint egy gyorsvonat
De mi lesz velünk, ha mind ami volt, sosem volt ott
A tudat, hogy együtt kèpesek vagyunk megèrinteni az eget egy szobábòl
Ki tudja, ki tudja ès èn egyedül maradok a kèrdèseimmel
Szánalmas, haszontalan, sajnos nèlkülözhetetlen
Most hogy nem csak èn nem hiszek a velős bùcsúban,
Mindig te maradsz a központja minden gondolatomnak
Ès a legigazabb álmom mind közül
Ès ha keresel, meghallak
Vagy ha nem is találkozunk többè
Mindig megtalállak minden napomban.