Egy távoli világban
A lenyugvó Nap végén,
Egy kis gyermek született és nevelkedett
Mélyen az erdőben egy eldugott helyen,
Anyja sosem látta arcát.
Az erdő ősi szellemei
Az elfek és a fák királyává tették őt,
Ő volt az egyetlen emberi lény,
Ki harmóniában élt,
Tökéletes harmóniában.
A fák megvédték, kielégítették igényeit.
Gyümölcsök a madaraktól, méz a méhektől.
Menedéket lelt a fák alatt,
Az ő társaságukban nőtt fel,
Ők lettek a családja.
Ezer évszak
Múlt el felette,
Annyiszor mondott már búcsút,
És mikor a szellemek nevét kiáltották,
Csatlakozott hozzájuk, örökké velük maradt,
Egy erdő-szellem lett ő is.