Életem során, sokszor a fellegekben jártam,
majd a mélységbe zuhantam, és néha megfulladtam,
volt, hogy győztem, és olykor vesztettem,
meghaltam,majd újjászülettem,
adtam és elvettem,
de egymásra találtunk, és messzire jutottunk,
olykor magam vagyok, máskor mint egy idegen,
talán mert magányos vagyok,
és kiismerhetetlen.
Nem vágyok szegénységre, de gazdagságra sem,
az élet néha nehéz, máskor súlytalan,
sírtam, és nevettem,
míg végül rájöttem, mi az ami jó nekem,
ittam,és a cigit szívtam,
minden erőm elhasználtam,
de mindig, mikor talpra állok,élem az életet,
és érzem a napból áradó meleget.
És itt vagy most velem, nevetsz és kezedben tartod a kezem,
mert te jobban ismersz engem, mint én saját magam,
szeretlek téged,
nem tudom életem elképzelni nélküled.
Életem során, olykor a fellegekben jártam,
időnként hazudtam, téged és magam is megcsaltam,
szerelembe estem, és az erzestöl megreszegültem,
a felhők között úsztam, majd megtörtem,
csak lebegtem, majd ismét felálltam,
és éltem egészségesen, és drogoztam,
az éveket számoltam, majd a számolással felhagytam,
sötétben állok, de a fénybe vágyok.
És itt vagy most velem, nevetsz és kezedben tartod a kezem,
mert te jobban ismersz engem, mint én saját magam,
szeretlek téged,
nem tudom életem elképzelni nélküled.
Sokakat szeretek, és néhányan biztosan engem is szeretnek,
akik nem szeretnek, hiányozni nem fognak nekem,
szeretem a gyermekeimet, és téged is szeretlek,
de néha nem érzek semmit, nem érzem saját magamat sem,
vágyom a békére, vágyom a nyugalomra,
vágyok egy mindig érző szívre,
de ez még tőlem messze áll. A szabadság jót tesz nekem,
habár néha önmagam is bántom, erős maradok,
bár előttetek most másképp állok,
félelmem a haláltól, felszáll az egekbe,
és szertefoszlik, mert hív most az élet.
Szeretlek téged,
nem tudom életem elképzelni nélküled.
Tovább tartok veled, követlek,
és te is kaphatsz még belőlem rengeteget,
szeretem az életet, és még maradok, maradok veled,
még nagyon sokáig,
veled maradok.