Németországban, a háború előtt
Volt egy férfi, egy bolttulajdonos,
Ezerkilencszázharmincnégyben,
DÜSSELDORFban.
És minden éjjel öt nulla kilenckor
Átvágott a parkon, le a Rajnához,
És ott üldögélt a parton.
A folyót nézem,
De a tengerre gondolok,
A folyót nézem,
De a tengerre gondolok.
Egy kis eltévedt lány,
Aranyhaja, szürke szeme
Visszatükrözve a szemüvegén,
Ahogy a férfi figyeli őt.
Egy kis eltévedt lány,
Aranyhajú, szürke szemű.
A folyót nézem,
De a tengerre gondolok,
A tengerre gondolok,
A tengerre gondolok.
Heverünk az őszi egem alatt,
Az én kicsi aranyhajúm és én,
És ő RÉM
csöndben fekszik ott.