[Part]
Reszkető kezek, a gondolatok, mint a zivatar
Az utóbbi évek túl keserűek voltak, ökölbe szorítom a kezem
Arany szobákról beszélsz, de szilánkokon lépkedünk
Ha minden szavad felhergel, akkor miért nem fogod be a pofád?
Na, uszítsd csak rám a vérebeidet
Azok már régóta nem szabadok
És csak szűkölnek, mert csak a cukros kenyeret és az ostort ismerik
Egy farkas szalad széles grimasszal a halál elől
Mert az nem következhet be, hogy az utódaid gyávának neveznek
Meghalok itt a hóban, a vér vörösre festi mielőtt elmegyek
És üvöltök a Holdra, imát mondok az utolsó kiáltásommal
Lenyelem az összes golyót, úgyhogy lőjjetek, amilyen gyorsan csak tudtok
Inkább egyikőtöket viszem magammal, mint a nyakláncotok
[Bridge]
Inkább korábban meghalok értetek, mint idősen csak magamért
Inkább látom korábban a saját vérem, mint öreg szürke bundát
A Halál rám mosolyog, látom, hogy közeleg, felvillan a lövedék
Látom, hogy távozik az életem, tehát visszamosolygok (vissza, vissza)
[Outro]
Apu, kelj fel!
Apu, kérlek kelj fel!