Beengedem a hangot a membránokon át,
és ott legbelül, a szívem az ami játszik/zenél.
Magason vagyunk, sokszínű árnyakban (alatt),
melyik rezgésszámon/frekvencián visz majd el minket a mennyország?
Az éjjel nem fog elengedni minket, nem fog elengedni minket.
Az éjjel nem fog elengedni minket, (olyan) kegyetlen.
Az éjjel nem fog elengedni minket, nem fog elengedni minket.
Az éjjel nem fog elengedni minket, (olyan) kegyetlen.
[Chorus x2]
A város impulzusai újra fedezni fognak minket,
olyan veszélyes megbízni bennük.
A város impulzusai újra fedezni fognak minket,
nem fogunk elszaladni előlük.
A gondolatok lassan elhagyják a (helyes) ösvényt,
elrejtőznek a fény elől, az éjjel kézírása/kéznyoma által.
Valahol a számok fedésén kívül,
és úgy tűnik hogy a hiúság megfagyott.
Az éjjel nem fog elengedni minket, nem fog elengedni minket.
Az éjjel nem fog elengedni minket, (olyan) kegyetlen.
Az éjjel nem fog elengedni minket, nem fog elengedni minket.
Az éjjel nem fog elengedni minket, (olyan) kegyetlen.
[Chorus x3]
A város impulzusai újra fedezni fognak minket,
olyan veszélyes megbízni bennük.
A város impulzusai újra fedezni fognak minket,
nem fogunk elszaladni előlük.