Különös, csaló jelek,
Sújtanak le érzékeinkre.
Az Éden meghajlik,
Odalenn a világ széthullik,
Az Életnek vége,
Itt az idő lemenekülnünk
Mélyre, a kamrákba.
Halhatatlanokká válunk, csak idd meg ezt a vért,
E szerelem, szakítja meg az végső kötést.
Nekünk kellett a csend,
A gyűlölet s kegyetlen erőszak,
Szégyelljük magunkat,
Volt esélyünk, hogy megtagadjuk ezt,
De most már túl késő, a vég kopogtat az ajtón,
Minket követelve.
Halhatatlanokká válunk, csak idd meg ezt a vért,
E szerelem, szakítja meg az végső kötést.
Szerelmemnek add meg magad,
Lelked áldozd fel!
Szellemköddé válik így
Képed a keretben.
Soha ne búcsúzz,
Egyedül nem leszel!
Soha ne mondj jó éjt,
S, hogy valaha meghalsz!
Halhatatlanokká válunk, csak idd meg ezt a vért,
E szerelem, szakítja meg az végső kötést.
Halhatatlanokká válunk, csak idd meg ezt a vért,
E szerelem, szakítja meg az végső kötést.
Halhatatlan szerelem szakítja meg majd a végső kötést.