Imbranato [Italiano/français] [Hungarian translation]

Tetoválás a börömön mint egy liliom

A felindultságod szó nélkül csak szomorúság volt

Odaadtam mindenem anélkül hogy vártam volna cserébe valamit

Mindenki, összetört az elhagyott

Megtanultam csendben erősnek lenni

Azért jöttem, hogy mindig beszéljek, veled

Ahhoz, hogy megtévesztve legyek

De szeretlek, szeretlek, szeretlek

Ez nem új, tudom hogy ez van megint

De én szeretlek,

És sajnálom, ha én szeretlek, téged

És ha mi még ismerjük, is egymást

Két hónapja, vagy egy kicsit több ideje

És sajnálom, ha én nem beszélek a terveimről

De ha nem sikitasz, hát akkor halj bele

Nem tudom, hogy tudod, hogy szeretlek

És elnézést, hogy nevetek,

És adom a zavarodottat

Nézek rád mozdulatnul és remegek

A gondolat, hogy a következőben is úgy érezni, te vagy az egyetlen

És itt vagyok, hogy beszéljek, izgatottan

És én ügyetlen vagyok!

Én ügyetlen vagyok..

Anélkül hogy elhagynám a hibáimat

Felejtsd, el az összes megbánást

Szerelembe esés soha nem ér véget halállal

Muszáj menni ha szükséges ha a szavak mind hamisnak tűnnek

Felejtsd el az izgatottságot

Felejtsd el az ajkaimat

Felejtsd el a szavaimat

És sajnálom, ha én szeretlek, téged

A dolgaim közül mindegyiken túl vagyok

És ha úgy tűnik, hogy csak beszélek

Meg tudok halni ha szükséges

És hagyj engem odafent

És hogy megbocsátást nyerjek a hibáimért

Amikor a könnyeid akadályozzák a szavaimat

Megmaradtak a bőrömön

A gondolat, hogy túl hamar elmész

És én megint érzem, a félelmet

Itt lent én több pihenéshez jutok

És én ügyetlen vagyok!

Oh, de szeretlek!