Oh ott megy ő újra, minden reggel ez ugyanaz
Elsétálsz a házam előtt, ki akarom kiáltani a neved
Elakarom mondani milyen szép vagy innen ahol állok
Elgondolkodtattál engem mi mit tudnánk, mert
Folyton sóvárgok, sóvárgok, nem tudod de ez igaz
Nem tudom kimondani a szavakat miket el akarok neked mondani
Ez jellemző a szerelemre, nem tudok tovább várni, nem fogok várni
El kell mondanom hogyan érzek mikor látom magunkat örökre együtt
Álmaimban velem vagy
Mi leszünk mindaz mit akarok, hogy legyünk
És onnan, kitudja?
Talán ez lesz az az éjszaka amelyen először csókolózunk
Vagy ez csak a képzeletemben létezik?
Sétálunk, nevetünk, tenger parton sétálással töltjük az időnket
A kezeink finoman összekulcsolódnak, az érzést nem tudom leírni
És ezeket az időket egyedül gondolkodva töltjük nem tartozhatunk
Valami ilyen átkozottul széphez, ilyen átkozottul széphez
Folyton sóvárgok, sóvárgok, nem tudod de ez igaz
Nem tudom kimondani a szavakat miket el akarok neked mondani
Ez jellemző a szerelemre, nem tudok tovább várni, nem fogok várni
El kell mondanom hogyan érzek mikor látom magunkat örökre együtt
Álmaimban velem vagy
Mi leszünk mindaz mit akarok, hogy legyünk
És onnan, kitudja?
Talán ez lesz az az éjszaka amelyen először csókolózunk
Vagy ez csak a képzeletemben létezik?
Képzelet, képzelet
Folyton sóvárgok, sóvárgok, nem tudod de ez igaz
Nem tudom kimondani a szavakat miket el akarok neked mondani