A földre süllyeszted tekinteted
Egy néma kiáltás tör ki belőled
Olyan sokat adtál
És mégis véged van*
Minden erődet elpazaroltad
Erre az egy pillanatra
Nem akartad, hogy így végződjön
Csak vissza akartál térni a fénybe
Sötét felhők közelednek
Ma éjjel indulunk
A hideg szélben futunk
Még ha folyik is bennünk a vér
Minden órában egyre rosszabb
A test fáj és összeesik
De a lelkünk örökre kiabál
A horizontban rabok
A szél egy hideg lehelete
Majd' megfagyasztja a lelked
Majdnem minden nap imádkoztál
Csak a könnyeidet akartad palástolni
A remény édes illata
Körülveszi fekete szíved
És a nap sem süt már
Minden, amit érzel, fájdalom
Te csak nem akartál többé egyedül lenni
De az életed ne legyen csak látszat