Érzem a napfelkeltét, ahogyan megérint hátul a nyakamon, az arcomon
Ebben a rózsaszín pulóverben magamnak sem tudok választ adni
Azt mondod, jobb ha pulóvert és személyiséget cserélek
De a te mosolyod az egyetlen, ami át tud verni
Hagyjuk, most ne hívj,
ne hívj, ne hívj, ne hívj vissza többet
Így már nem fáj, nem fáj, nem fáj többé
Itt maradok, elvesztegetek egy újabb estét, keresem a Nílust a Naviglio csatornán
Itt 7 óra van, később felhívsz, nem válaszolok
A medence szélén ültél és cigit szívtál
Azt mondtad, szökjünk el Kínába, de
hova mennék, ha nem vagy már közel,
És a Nílust sem találom többé?
A kocsiban alszok, hogy kitöröljem a fejemből az alkoholt
A Lacoste pulcsi az egyetlen, ami megmaradt belőled
Most majd elfelejted a gyerekkori szokásaimat,
Amikor este mindig összekevertük a Nílust a Naviglióval
Az vagyok, de nem érzem magam felnőttnek
Hiszen tudod, hogy szeptemberben születtem, de...
Itt maradok, elvesztegetek egy újabb estét, keresem a Nílust a Naviglio csatornán
Itt 7 óra van, később felhívsz, nem válaszolok
A medence szélén ültél és cigit szívtál
Azt mondtad, szökjünk el Kínába, de
hova mennék, ha nem vagy már közel,
És a Nílust sem találom többé?
Ne hívj, ne hívj, ne hívj, ne hívj vissza többet
Így már nem fáj, nem fáj, nem fáj többé
Úgy érzem, megfulladok, süllyedek, süllyedek, le mélyre
A környéken nem akarok úszni, úszni többé
Itt maradok, elvesztegetek egy újabb estét, keresem a Nílust a Naviglio csatornán
itt 7 óra van, később felhívsz, nem válaszolok,
A medence szélén ültél és cigit szívtál
Azt mondtad, szökjünk el Kínába, de
hova mennék, ha nem vagy már közel,
És a Nílust sem találom többé?
Ne hívj, ne hívj, ne hívj, ne hívj vissza többet
Így már nem fáj, nem fáj, nem fáj többé
Úgy érzem, megfulladok, süllyedek, süllyedek mélyre
A környéken nem akarok úszni, úszni,
Ha nem találom a Nílust többé.