Túl sokszor elölről kezdődik ez a történet, minden éjjel
És okoz még mindig fájdalmat,
Övön alulit, amíg még élek,
Olyat, amelytől eláll a lélegzetem
És amely bizonyosságot ad arról, hogy továbbra is hiányozni fogok neked anélkül, hogy kiküszöbölném a csorbát.
Mennyiszer mondtuk már, hogy köztünk már mindennek vége,
Hogy holnaptól új életet kezdünk,
Ehelyett mégis mindig ugyanoda kötünk ki, ahol tudjuk, hogy megtaláljuk egymást,
Mi mindig is jól tudtuk:
Egymást megölelni
Egymást a bajtól megvédeni
Egymást másoktól megóvni
Egymásnak teret hagyni
És megérinteni az ujjunkkal azt az eget, mely utat nyit a végtelenbe,
És mely mennyiszer csalódást okozott nekünk
És mely miatt mennyiszer elmosolyodtunk.
Akárcsak te, ki megadtad nekem
Életem legszebb napját,
Melyet veled éltem meg.
Csak te adtál nekem
Olyan mosolyt, mely akkor is megjelenik amikor semmi oka sincs.
És mely amikor épp itt van, minden ajtót kinyit.
Minden alkalommal kinyitja őket,
Amikor veled vagyok.
Ne hagyjuk, hogy az idő szó nélkül kitöröljön minket,
Akár az elhagyatott graffitit a falakon,
Melyek lassan szétmállanak az esőtől és a hőségtől
Míg végül meg nem érkezik valami rohadék*, aki arra járván eltünteti őket.
Anélkül, hogy biztosak lennénk abban, hogy mindent megadtunk egymásnak;
Mielőtt feladnánk** vagy félbeszakítanánk
Ezt az utat végigjárjuk mindenféle lelkifurdalás nélkül
Míg végül megérkezik valaki az én helyemre.
Míg végül megöleljük egymást,
A bajtól megvédjük egymást,
Másoktól megóvjuk egymást,
Egymásnak teret hagyunk,
És megérintjük az ujjunkkal azt az eget, mely utat nyit a végtelenbe,
S mely mennyiszer csalódást okozott,
S mely miatt mennyiszer elmosolyodtunk.
Akárcsak te, ki megadtad nekem
Életem legszebb napját,
Melyet veled éltem meg.
Veled kezdődött meg
Életem legszebb utazása; veled együtt utaztam.
És ez a mosoly, mely megjelent, hogy
Kinyisson minden ajtót,
Kinyissa azokat minden alkalommal,
Amikor veled vagyok.
Két elveszett szerelmes voltunk,
Mikor az univerzum összekötötte a pontokat
Nap, hold, meleg, hideg mindössze egy pillanat
Míg végül visszatérünk a normális kerékvágásba.
Ez egy olyan érzés, mely nekem veleszületettnek tűnik, mintha mindig is velem lett volna;
Mintha mindig is ismertelek volna,
Pedig az igazi csoda éppen az, hogy megismertelek.
És te vagy az, ki megadtad nekem
Életem legszebb napjait; veled éltem meg azokat.
Csak te adtál nekem olyan mosolyt, mely akkor is megjelenik amikor semmi oka sincs.
Minden ajtót kinyitni látszol,
Minden alkalommal kinyitod őket, amikor velem vagy.
Minden alkalommal kinyitod őket, amikor veled vagyok.