Il mestiere della vita [Hungarian translation]

Zárd be az ajtót, amikor elmész

Itt bent túl sok van önmagadból

Akkor ne nézd azt még mindig hogy mi vár rád

És meg fogsz lepődni

Hogy az álmok visszanyerhetők

Nem lehet ezt a kettőt felosztani

Ez nem az az élet amit akartál

Mert az élet nem ez

Nevettem a hibáinkon

Sírtam mert te nem változtál soha

Ez a kép ugyanaz marad

Csak te vagy aki különbözik

Ha vissza akarsz térni, térj hát vissza valóban

Mert ha visszatérsz, akkor vissza fogok térni én is úgy ahogy voltam

És nem, ez nem az élet, amely elveszi a szárnyainkat

Bízva az emlékekben melyeket figyelembe veszünk és azokat akiket szeretünk

És engedni hogy egy élet munkájává váljon

És engedni neki hogy elmenjen

És menekül ezektől a pillantásoktól

Miért is nem érzékeli

A fájdalom amit csendben eltemetek magamban

Menj és lelj meg egy mosolyt

Meg fogom várni itt

Ha vissza akarsz térni, térj hát vissza valóban

Mert ha visszatérsz, akkor vissza fogok térni én is úgy ahogy voltam

És nem, ez nem az élet, amely elveszi a szárnyainkat

Bízva az emlékekben melyeket figyelembe veszünk és azokat akiket szeretünk

És engedni hogy egy élet munkájává váljon

Legyen a béke munkája

És engedni neki hogy elmenjen

Szerelem ellen tiltakozom

És én válaszolok a fájdalomra

Változni, újra nem tehetünk mást jobb mint hogy inkább háborúzzunk

Csapatok fekszenek a földön

A zavart emberek nem tudják, hogy a szeretet az idő múlásával elvett téged tőlem

A megtört szíved tudja azt hogy az egyetlen gyógymód az idő

És majd próbáld meg a befejezetlent, a rendkívülit

Szerelem mértéktelenül tovább él miközben most kezdődik el

Élvezd a győzelmet, hozd létre a saját csodádat

Keress igaz szerelmet, minden akadály mögött

Ha vissza akarsz térni, térj hát vissza valóban

Mert ha visszatérsz, akkor vissza fogok térni én is úgy ahogy voltam

És nem, ez nem az élet, amely elveszi a szárnyainkat

Bízva az emlékekben melyeket figyelembe veszünk és azokat akiket szeretünk

És engedni hogy egy élet munkájává váljon

Legyen a béke munkája

És engedni neki hogy elmenjen

Zárd be az ajtót, amikor elmész

Itt bent túl sok van önmagadból