Il me dit que je suis belle [Hungarian translation]

Mikor az idő hagyja magát

Csak úgy megöletni,

Akkor egy másodperc sem megy át

Az egyhangú életbe születni.

Mikor a fájdalomtól a kételyig,

A sohatöbbettől a könnyekig,

Akkor a bizalmatlanság ellenére,

Megtanulsz lemondani.

Sötét felhők jönnek az égre

Ahol minden megvilágosodhat végre

Ahol az életek már csak árnyékok,

Álmokba szenderülnek az új célok.

Ő azt mondja, szép vagyok

És mindig is csak rám várt.

Azt mondja, én vagyok

Teremtve karjainak örökségül.

Simogatásként hangoztat

Nemlétező szavakat

Életre szóló gyengédségről

És csak hallom, a hangja átölel

Hazugságokkal és ostobaságokkal

Melyeket egy gyermek sem hinne el,

Az éjszakák az én szentélyeim,

És álmaimban hiszek neki, vannak ábrándjaim.

Közömbösen kerülve a szemkontaktust,

Úgy, mint a sugárút sétálói kik járják a taktust

A légkörben mely áttetszővé teszi őket,

Megtanulták elfordítani tekintetüket

A szerető emberek elől

Elkerülve azokat kik párban járnak

Akik lélegzetelállítóan ölelkeznek.

Van az az éjszaka, van az a pillanat,

Mikor szokták mondani: ez már túl sok,

Az összes édeskedések, érzelmi kitörések,

De álmaimban, jogom van hozzájuk.

Ő azt mondja, szép vagyok

És csak rám várt.

Azt mondja, én vagyok

Karjainak teremtve.

Hazugságok és ostobaságok

Amit egy gyermek sem hinne el,

Az éjszakák az én templomaim,

És álmaimban hiszek neki.

Ő azt mondja, szép vagyok

Látom szaladni felém,

Horzsolva megedz két karja,

Szép, mint a moziban,

Árulás és fájdalom nélkül,

Forgatókönyvem már nem akarja

Királynőnek hív,

Én szerencsétlen hiszek neki,

Hmm, szegény fejem elhiszem neki