Még mindig róla beszélünk
Halkan, mikor az est eljövend
Közel ülve, félve egy kicsit
Arról, amikor üldözőbe vett minket
Olyan furcsamód nevetve
És aztán elrejtőzött
Hogy távoljon kémleljen minket
Ott élt a domb tetején
Azzal töltötte a napjait
Hogy nézte, ahogy a verebek repülnek
Játszott az egerekkel, de velünk nem beszélt
Mi szekíroztuk őt
Megpróbáltuk megríkatni
De őt nem érdekeltük, és elment
Az apja nem szerette
Megverte minden éjjel
Nem bírta elviselni azokat a furcsa szemeit
Az anyja vigasztalta
Ő világgá ment az esőben
Mezítláb, lassan sétált
Olyan távoliak
A dolgok, amik akkor megtörténtek
De néhanapján még beszélünk róla
A nyári estéken
Mikor itt unatkozunk
Közel ülve, hagyva, hogy teljen az idő