Az utcák megtelnek emberrel
Semmit sem tudnak rólunk
A vasútállomásnál vársz rám
Talán az idő megbocsát nekem
Az út többi részén futok
Gyönyörű vagy, mint mindig
a magassarkú cipődben
Azt mondod: "Ma este kéz a kézben sétálunk
az emberek előtt
Ne foglalkozz vele, hogy néznek minket,
mert együtt vagyunk
Ők semmit sem tudnak, nem részesei ennek a történetnek,
ami csak keveseknek mesélünk el"
Az utcák megtelnek hangokkal
Valaki utánunk kiált
Te vagy közülünk az erősebb
Veled, nem félek a város sötétjétől
Embertömegben
Szorosabban fogod a kezem
és félelmem elszáll
Mert ma este kéz a kézben sétálunk
az emberek előtt
Ne foglalkozz vele, hogy néznek minket,
mert együtt vagyunk
Ők semmit sem tudnak, nem részesei ennek a történetnek,
ami csak keveseknek mesélünk el