Hull a szilva a fáról,
Most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica, derce.
Egyik ága lehajlott,
Az én rózsám elhagyott,
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica, derce
Kis kalapom fekete,
Pávatollu van benne,
ej, haj, ruca, ruca, kukorica, derce.
Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér
Dunáról fúj a szél
Ha Dunáról nem fújna,
Ilyen hideg sem volna
Dunáról fúj a szél
Hej Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra
Lettél volna katona
Dunáról fúj a szél.
Hej, Dunáról fúj a szél,
Feküdj mellém majd nem ér
Dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
Mert nem leszek a kendé
Dunáról fúj a szél
Érik a szőlő,
Hajlik a vessző,
Bodor a levele,
Két szegény legény
Szántani menne,
De nincsen kenyere.
Van vöröshagyma,
A tarisznyában,
Keserű magában,
Szolgalegénynek,
Hej, a szegénynek
Kevés a vacsora!
Huncut a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
Huncut a vendég,
Mert mindig innék,
Ha volna, ha volna.
Ó, mely sok hal terem az nagy
Balaton-bahha-rahha-rahaha,
Minden ágon egy mérő makk a
Bakony-bahha-rahha-rahaha,
Örül ott a halász, rikongat a kanász
örömé-behhe-rehhe-rehehe.
Szépen illik a sült kappan a
cintál-bahha-rahha-rahaha.
Jó bort mérnek Füreden és
Kaposvár-bahha-rahha-rahaha,
Igyál jó pajtásom, tőled nem sajnálom,
sokáig éhhé-réhhé-réhéhélj!
Addig kell a vasat verni,
amíg tüzehhe-rehhe-rehehes,
Semmit sem ér olyan hordó,
amely ürehhe-ehhe-rehehes.
Köll hát bele tenni,
ki köll aztán venni,
ha szüksé-gehhe-ehhe-rehhehes.