Bár felébredhetnék
a szerelem világában
a régi adósságok nélkül,
hol nincsenek szörnyek mik végig követtek.
Bár megcsókolhatnálak,
a hűvös tavaszok rossz emlékei
és a szenvedések képei nélkül
melyek úgy hozzánk tapadtak.
Mert az életem határok nélküli játék
Elfáradt történet, kitépett oldalak
melyeken semmit sem ir.
Mert az életem egy örökös bukás
A vereségeket összegezve nem marad más,
Húzom még a megszokásokat
és minden ezen marad.
Bár úgy ébreszthetnélek,
megfőzöm a kávét, ágyadba viszem,
és megcsókollak,
de ez már nincs, nem létezik.
Bár beleszerethetnék
egy vidéki lánykába, valami tisztáson
fenn a világűrben,
úgy hogy lefelé ne lássak.