Ha elmész ezen a nyári napon
Akkor azzal a lendülettel a napot is elviheted
Minden madarat, ami a nyári égen szárnyalt
Mikor a szerelmünk új volt és a szíveink szárnyaltak
Mikor a nap fiatal volt és az éjszaka hosszú
És a hold mozdulatlanul állt az éjszakai madár daláért
Ha elmész, ha elmész, ha elmész
De ha maradsz, csinálok egy olyan napot neked
Amilyen még sosem volt és sosem lesz
Elhajózunk majd a nappal, meglovagoljuk az esőt
Beszélünk a fákhoz és istenítjük a szelet
Aztán ha mész, meg fogom érteni
Hagyj pont elég szerelmet, hogy megtöltsem kezeimet
Ha elmész, ha elmész, ha elmész
Ha elmész, mert tudom, hogy el fogsz
Meg kell mondanod a földnek, hogy ne forogjon, míg
Újra vissza nem térsz, ha visszatérsz valaha
Miért jó a szerelem, ha nem szerethetlek téged?
Elmondhatom most, ahogy elfordulsz, hogy
Lassan fogok haldokolni a következő helló-ig?
Ha elmész, ha elmész, ha elmész
De ha maradsz, csinálok egy olyan éjszakát neked
Amilyen még sosem volt és sosem lesz
Hajózok majd a mosolyodon, meglovagolom érintésedet
Beszélni fogok a szemeidhez, amit annyira szeretek
De ha elmész, menj! Nem fogok sírni
Habár minden jó eltűnt a viszlátból
Ha elmész, elmész, elmész
Ha elmész, mert tudom, hogy el fogsz
Semmi nem marad a világon, amiben bízhatnék
Csak egy üres szoba, tele üres hellyel
Mint az üres pillantás az arcodon
Én voltam az árnyékod árnyéka
Azt gondoltam, ez majd melletted tart engem
Ha elmész, ha elmész, ha elmész