Azt mondják, a világnak menthetetlenül vége,
Azt mondják, ez a vég már nincs oly távol,
Azt hiszem tévednek,
Ne töltsd aggódással az életedet,
Kezdj el a mának élni,
Ne gondolj a holnapra.
És ha mindannyiunknak leoltják a lámpát,
És ez csak egy-két év,
És még az ég is úgy hullik le, mint a záporeső,
Én akkor is itt leszek veled.
Én veled bukom el.
Megpróbálok elnyerni mindent, amire érdemes vagyok,
Veled maradni addig, amíg vége nincs a Földnek.
Ne hagyj cserben,
Ne hagyd, hogy az érzéseid legyőzzenek,
Ne add fel, és meg ne hátrálj,
Ne gondolj a holnapra.
Mert ha mindannyiunknak leoltják a lámpát,
És ez csak egy-két év,
És még az ég is úgy hullik le, mint a záporeső,
Én akkor is itt leszek veled.
Én veled bukom el.
És ha mindannyiunknak leoltják a lámpát,
És ez csak egy-két év,
És ha még az ég is úgy hullik le, mint a záporeső,
Én akkor is itt leszek veled.
Én veled bukom el.
Én veled bukom el.