Átkúsznék a sivatagon
Négykézláb,
A könyörgésemet ismételve,
Megmásznám a legmagasabb hegyet,
Ha sajnálnám.
Kiabálnám a csúcsról,
Úsznék a víz alatt, amíg a tüdőm szétrobban,
Tűzbe mennék,
Ha sajnálnám.
Futnék ezer mérföldet,
Nem állnék meg, amíg össze nem esek,
Nem tartanék egy levegővételnyi szünetet sem,
Amíg elég közel nem jutok.
És az egészet újra megtenném,
Ha tényleg lenne esélyem,
De legbelül tudom, neked
Ez csak egy újabb tánc.
Ha sajnálnám,
Megadnám neked az összes ragyogást,
Ha sajnálnám.
Ha sajnálnám,
Ez egy másik történet lenne
Ha sajnálnám,
Ha sajnálnám, oh
Visszatartanám a lélegzetem, míg az arcom bekékül,
Kirabolnék egy bankot és a postát is,
Átúsznám az óceánt,
Ha sajnálnám
Némasági fogadalmat tennék,
Nem szólnék egy szót sem,
Amíg igazán meg nem hallanád,
Ha sajnálnám
Futnék ezer mérföldet,
Nem állnék meg, amíg össze nem esek,
Nem tartanék egy levegővételnyi szünetet sem,
Amíg elég közel nem jutok.
Ha sajnálnám,
Megadnám neked az összes ragyogást,
Ha sajnálnám.
Ha sajnálnám,
Ez egy másik történet lenne,
Ha sajnálnám, oh
Most, észrevetted már valaha,
Hogy a hibádnak ára volt,
Vagy az egészet csak félredobtad,
Mert te az ördög vagy álruhában?
Most, észrevennéd-e
A hazugságaid következményeit,
És megspórolnád-e a lehulló könnyet,
Vagy úgy tennél, mintha nem lenne ott semmi?
Ha sajnálnám,
Ha sajnálnám,
Ha sajnálnám,
Ha sajnálnám,
Ha sajnálnám,
Némasági fogadalmat tennék,
Nem szólnék egy szót sem,
Ha sajnálnám.
Ha sajnálnám,
Négykézláb térdelnék,
Bocsánatért könyörögve,
Ha sajnálnám,
De nem sajnálom, nem.