Ha elveszítené fényét a nap,
És élhetnénk örök éjszakának,
És érzéseink már csak volnának…
Ilyen lenne, s így látnám életemet,
Ha nem bírnám teremtő szerelmedet.
Ha bolyonganának a csillagok,
S hideg, keserű szél a világot
És mindent nyom nélkül elnyelne,
Hát igen, én ott lennék benne…
Ilyennek tűnne életem, ha nem tudnám
A függönyt megemelni, s arcod nem látnám.
És ha a fán nem lenne korona,
És a tenger víz nélkül tátogna,
S a reggel minden újat megölne,
Úgy lennék én darabokra törve…
Ilyen lenne, s így látnám életemet,
Ha nem bírnám teremtő szerelmedet.
Ha elveszítené fényét a nap,
És élhetnénk örök éjszakának,
És érzéseink már csak volnának…
Ha a tenger lenne homoksivatag,
S hiába szagolnánk kővirágokat,
És akit bántasz, sosem gyógyulna,
Hát úgy lennék én ott összezúzva…
Ilyen lenne, s így látnám életemet,
Ha nem bírnám teremtő szerelmedet.