Ich vermisse dich [Hungarian translation]

Hiányolom ahogy nevetsz, hiányolom ahogy sírsz

Hiányolom, hogy szerelemnek hívtál

Hiányolom a hallgatásod, hiányolom a kiabálásod

Néha éberen fekszem

Mert hiányolom az érintésed, hiányzik az illatod

Sosem temetem el a kapcsolatunk

Hiányolom a járásod, hiányzik, hogy nézzem ahogy alszol

Néha tök mindegy vagy, néha azt veszem észre: hiányzol.

És aztán azt akarom, hogy itt minden menjen tönkre, tűnjön el

De már megtanultam az esés után talpra állni

Megtanultam, hogy néha az ember elhagyja magát

de kinyithatnád végre a szemed, mert az embered épp előtted ül

Elmehetsz, elfuthatsz előlem, megbocsátom neked

Egészen könnyen megtetted már

És mikor miden felhő eltűnt az égről

Add vissza a nevetésem, mert ismét nevetni szeretnék

Engedd rám a kutyákat, hagyd hogy a vihar tomboljon,

Folyton csak rád gondolok és ezt a vak is látja

A siket is hallja, a néma is megmondhatja

Továbbra is a fénysugaram vagy a sötét napokon

Már egyikünk sem fiatal, de a kapocs még mindig erős

Veled az út végéig elmentem

Mindegy volt hol kötöttünk ki

Olyan gyakran vitáztam vele, de te nem nyújtod már a kezed

Talán naiv vagyok és már el is felejtettél

Vagy még mindig szeretsz, talán megszállottan

Azt akarom, amit nem kaphatok meg

És mikor azt gondolom, gyűlöllek, csak olyankor tudom, hogy szeretlek

És mindent levéshetek magamról, leverhetem

Feléd nyújtom a szívem, egyenesen hozzád

Megtanultam, hogy néhány világ ketté szakad

Én csak hős akartam lenni a számodra

Engedj el, hadd menjek, megbocsátok neked

De mondd meg nekem, kik illenek össze, ha mi nem?

És mikor miden felhő eltűnt az égről

Add vissza a nevetésem, mert ismét nevetni szeretnék

Hiányolom ahogy nevetsz, hiányolom ahogy sírsz

Hiányolom, hogy szerelemnek hívtál

Hiányolom a hallgatásod, hiányolom a kiabálásod

Néha éberen fekszem

Mert hiányolom az érintésed, hiányzik az illatod

Sosem temetem el a kapcsolatunk

Hiányolom a járásod, hiányzik, hogy nézzem ahogy alszol

Néha tök mindegy vagy, néha azt veszem észre: hiányzol.

Engedd rám a kutyákat, hagyd hogy a vihar tomboljon,

Folyton csak rád gondolok és ezt a vak is látja

A siket is hallja, a néma is megmondhatja

Továbbra is a fénysugaram vagy a sötét napokon

Engedd rám a kutyákat, hagyd hogy a vihar tomboljon,

Folyton csak rád gondolok és ezt a vak is látja

A siket is hallja, a néma is megmondhatja

Továbbra is a fénysugaram vagy a sötét napokon