Épp felszállok egy repülőre,
Hideg van és sírást hallok
Tudom hányas az én székem
A nagy bánat helyett úrrá lesz a pánik
Közeledek a nyafogó sorhoz
A sírás egyre hangosabb
A félelmem beigazolódik
Egy kisgyerek mellett fogok ülni.
Így szól az összes osztály kérdése:
"Lehet-e, kellene-e utálni a gyerekeket?"
Utálom a gyerekeket
Utálom a gyerekeket
A sírógép most előre és hátra dülöngél
Az anyja egy magazint böngész
Halkan beszél a gyerekhez miközben olvas
És közben egy almát eszik.
A Jóisten büntetni akar engem
Az ideggörcs nem akar elaludni
És a sírást sem hagyja abba
Az apa pedig alszik, mint a bunda.
Így szól az összes osztály kérdése:
"Lehet-e, kell-e utálni a gyerekeket?"
Utálom a gyerekeket
Utálom a gyerekeket
Nem, én szeretem őket
Igen, én szeretem őket
A nagyokat és a kicsiket is
De csak akkor, ha az enyémek.
De egyszer csak csend lesz
A gyerek rám mosolyog, teljesen magával ragad
Nyújtom a kezemet a pici felé
Aki ismét elkezd ordítani
Utálom a gyerekeket
Utálom a gyerekeket
Nem, én szeretem őket
Igen, én szeretem őket
A nagyokat és a kicsiket is
De csak akkor, ha az enyémek.
Utálom a gyerekeket
Utálom a gyerekeket
Ez tehát a kérdések kérdése:
"Lehet-e, kell-e a gyereket megütni?"
Nem, én szeretem őket,
Igen, én szeretem őket
Minden gyereket, nagyot és kicsit,
De csak akkor, ha az enyémek.