Mesél a szél, játszva száll
Az én hazám az ősi táj
Az alkony, ha csókol kis fényjelként ég
Hol vársz? Olyan távol van még!
A hazaút hosszú
Sok akadály vár rám
A távolság hív, hiányod fáj
Mint árnyék követném a lépted nyomát
Ha hozzád elérnék
Nem szállnék tovább!
Száguld a musztáng!
Az álmok után
És nincs már mi feltart
Hisz az út végén vársz
Hisz tudom jól, hogy vársz
A szívem hozzád talál
Ha leszáll majd az alkony
A fény ránk talál!
Mint árnyék követnéd a léptem nyomát!
Ha hozzám elérnél nem szállnál tovább!
Hisz vár rám az alkony
És egy pont biztos már
Haza vár engem mindig, mindig e táj