A simlis mester sóhaja
A vén kintornás bánata
Szaxofonok ezüst zaja
Szól ellened
Fülembe fals kürt, repedt kolomp
Gúnyos beszéde csikorog
Hiába. Nem leszek bolond
Hogy elvesszelek.
Mert kellesz, mert kellesz
Mert kellesz nagyon-nagyon
Úgy kellesz
Elázott vezér ténfereg
Síró anyák közt, s egy sereg
Krisztus, ki közben szendereg
Rád vár nagyon
Én meg, hogy végre lássalak
Ne legyél puszta vágyalak
Szélesre tárom kapumat
És úgy hagyom
Mert kellesz, mert kellesz
Mert kellesz nagyon-nagyon
Úgy kellesz
Apáink elfeledve rég
Ridegen játszadoztak
De lányaiknak sem elég
Ha a lelkük nem izgat
Szeretnék egy vagány csajt
A szobalány nem csap zsivajt
Mert tudja, engem nem zavar
Ha itt lát
Jó lesz, lefogadom
Mindent érez és tud nagyon
Azt is, hogy én hogy akarom
Csak fütyülök rá
Mert kellesz, te kellesz
Te kellesz nagyon-nagyon
Úgy kellesz
Köntösben táncol kisfiad
Elveszem sípját amiatt
Mert csúfolt, ez maradt nekem
Muszáj volt, nem úgy érzed?
Ne nézzen már hülyének
És mert övé az élet
És azért, mert
Mert kellesz, te kellesz
Te kellesz nagyon-nagyon
Nekem úgy kellesz