Kimerítettem az utam,
falnak ütköztem.
Én vagyok az aki felemelkedik (majd újra) elesik.
A szívemmel játszottam,
amikor nem önmagam adtam.*
De ez átvitt az esőn/viharon.
Éreztem az erőlködést.
Hibákat követtem el,
a szörnyekkel a fejemben.
De mindennek a végén,
te ott állsz,
te vagy az, aki mindig törődik (velem).
Mert állok.
Állok.
Itt állok,
kizárólag miatt.
Minden rész belőlem, egy rész belőled.
Állok.
Emelt fővel állok,
mindent kézben tartok.
Mostmár látom, hogy hová tartozok.
A döntés amit hoztam,
segített megérteni,
hogy ez az élet az enyém.
Köszönöm neked, te tettél...
Te vagy a levegőm.
Mindig is törődni fogok (veled).
Állok...
Soha ne engedj ki a karjaid közül,
mindig bízz (bennem) és lásd.
Állok.
Állok.