Nos, a barátom vagy és látod?
Annyiszor voltunk együtt inni,
Annyiszor megosztottuk egymással gondolatainkat,
De észrevetted valaha is, milyen gondolataim vannak?
Nos, tudod, van egy szerelmem, szerelem mindenki iránt, akit ismerek,
És tudod, van egy utam, s míg élek, nem fogom elengedni.
De látod az ellenzést, ahogy néha felemelkedik?
Ezt a rettenetes terhet, mi feketén kúszik elmémbe?
És akkor látom a sötétséget,
És akkor látom a sötétséget,
És akkor látom a sötétséget,
És akkor látom a sötétséget.
Tudtad, hogy mennyire szeretlek?
Reménykedem, hogy te valahogy
Meg tudsz menteni a sötétségtől.
Nos, haver, remélem, hogy egy napon
Majd béke köszönt életünkbe;
Együtt vagy külön,
Magányosan vagy feleségeink oldalán,
És leállunk a kurvázással,
És mosolyra fakadunk,
És örökké ragyogunk,
És sosem alszunk.
Legjobb, verhetetlen bátyám,
Nem ez minden, amit látok.
Ó ne, látom a sötétséget,
Ó ne, látom a sötétséget,
(Ó) ne, látom a sötétséget,
Ó ne, látom a sötétséget.
Tudtad, hogy mennyire szeretlek?
Reménykedem, hogy te valahogy
Meg tudsz menteni a sötétségtől.