Szitáló eső hangjára ébredtem,
A szél suttogást hallgatva rád gondolok
És a könnyeidre, miközben a nevemet hívtad
És amikor szükség volt rám, én ott voltam.
Emlékszek meg azokra a napokra,
Amikor a szerelem elvakított, és megértetted velem
Egy életen keresztül tudnék a szemedbe tekinteni
Tehát, tudom, hogy ott vagy nekem
Minden nap ott voltál nekem.
Refrén.
Emlékszem a tegnapra, kéz a kézben sétáltunk
Szerelmes levelek a homokban, emlékszem rád
Az álmatlan éjszakákon és minden végtelen napokon at
Hallani akarnám, hogy mondod, "Emlékszem rád".
Feltűrt ingben élveztük a nyarat,
Azt kívántuk, bárcsak örökké, ezután mindig így legyen
Hangtalanul szerelmet vallottál,
Én pedig a lelkemet adtam volna, egyetlen csókodért,
Élni fogok a mosolyodért és meghalok a csókodért.
Refrén.
Emlékszem a tegnapra, kéz a kézben sétáltunk
Szerelmes levelek a homokban, emlékszem rád
Az álmatlan éjszakákon és minden végtelen napokon at
Hallani akarnám, hogy mondod, "Emlékszem rád".
Jobban rosszban együtt voltunk,
De az arat megfizettük
És mindvégig betartottuk az ígéretet, amit tettünk
Esküszöm, hogy soha nem leszel magányos.
A szitáló eső hangjára ébredtem,
Elmosta a rólad szőtt almomat
De semmi más nem tud elfeledtetni téged
Mert te, mindig a valóra vált álmom leszel
Ó kedvesem, szeretlek!
Refrén.
Emlékszem a tegnapra, kéz a kézben sétáltunk
Szerelmes levelek a homokban, emlékszem rád
Az álmatlan éjszakákon és minden végtelen napokon at
Hallani akarnám, hogy mondod, "Emlékszem rád".