Nyitva hagyom a gázt, sétálok a sötét sikátorokban,
Égő gyertyák mellett alszom, nyitva hagyom az ajtót.
Szövök egy kötelet és átfutok az összes piros lámpán,
Felfigyeltél rám? Mert már minden jelet elküldtem...
Az óra ketyeg, és én két hetet fogok adni.
Vedd fel kedvenc fekete árnyalatod, legjobb, ha előkészítesz egy beszédet:
Mondj valami vicceset, mondj valami szépet...
De azt ne mondd, hogy szerettél!
Még mindig lélegzem,
Habár már egy ideje halott vagyok.
Ez a betegség nem gyógyítható,
Biztosan lefelé tartunk.
Már elvesztettem a kapaszkodót,
Legjobb lesz elhagyni a hajót.
Talán túl sápadt voltam, talán túl kövér voltam.
Talán valami jobbat találtál, jobb szerencsét a zsákban.
Nem voltam jólnevelt és túl sokat káromkodtam,
De esküszöm, nem érdekelt, mert szerelmesek voltunk.
Tehát ahogy írom ezt a leveled, elhullajtom utolsó könnycseppem.
A legjobb, ha itt most véget vetünk mindennek.
Zárjuk le ezt a fejezetet, mondj el egy utolsó imát...
De azt ne mondd, hogy szerettél.
Még mindig lélegzem,
Habár már egy ideje halott vagyok.
Ez a betegség nem gyógyítható,
Biztosan lefelé tartunk.
Már diagnosztizálták,
Hát adjuk fel szellemeinket.
Mert én még mindig lélegzem,
Habár már egy ideje halott vagyok.
Ez a betegség nem gyógyítható,
Biztosan lefelé tartunk.
Már elvesztettem a kapaszkodót,
Legjobb lesz elhagyni a hajót.
Még mindig lélegzem...
Még mindig lélegzem...