Péntek éjjel a csillagok alatt
Egy mezőn, udvarod mögött,
Te és én képeket festünk az égre,
És néha egyetlen szót sem szólunk,
Csak hallgatjuk a tücskök énekét.
Minden, amire szükségem van pont itt van mellettem,
És mindent tudok rólad,
Nem akarok nélküled élni.
Én csak akkor fagyok fenn, mikor te nem vagy lenn,
Nem akarok repülni, ha te még a földön vagy,
Úgy tűnik, nem számít mit teszek,
Mert te fele annyi idő alatt megőrjítesz,
A másik felében pedig csak próbálom tudatni veled, hogy amit érzek, az valós,
És csak akkor vagyok önmagam, mikor veled vagyok.
Csak egy kisvárosi fiú és lány,
Kik egy őrült világban élnek,
Próbálják kitalálni, hogy mi igaz, és mi nem,
És én nem próbálom elrejteni könnyeimet,
A titkaimat vagy legmélyebb félelmeimet,
És mindezeken túl senki sem kap meg engem úgy, mint ahogy te,
És te mindent tudsz rólam,
Azt mondod, nem tudsz nélkülem élni.
Mikor valaki mással vagyok, annyira nehéz önmagamat adnom.
Csak te mondhatod el...
...hogy csak akkor fagyok fenn, mikor te nem vagy lenn,
Nem akarok repülni, ha te még a földön vagy,
Úgy tűnik, nem számít mit teszek,
Mert te fele annyi idő alatt megőrjítesz,
A másik felében pedig csak próbálom tudatni veled, hogy amit érzek, az valós,
És csak akkor vagyok önmagam,
Az, aki lenni akarok,
Nos, csak akkor vagyok önmagam, amikor veled vagyok,
Veled,
Uh, huh,
Igen.