Volt egyszer, hol nem volt, egy lány
Első éveiben meg kellett tanulnia
Hogyan nőjjön fel egy hábórúban, amit ő otthonnak hivott
Soha nem tudta, hová is bújhatna a vihar elől
Bántott a fájdalmat anyám arcán látni
Ahányszor apám ökle helyretette
Halva a sikitásokat, a szobámban sirtam
Azt remélve, hogy hamarosan véget ér
A zúzódások eltűnnek, apám, de a fájdalom az megmarad
És még mindig emlékszek, ahogy félelemben tartottál
Az erő az anyám, az összes szeretett amit ő adott
Minden reggel úgy ébredek fel, hogy a tegnapba nézek vissza
És rendben vagyok
Sokszor azon tűnődöm, hogy miért én cipeltem a bűntudatott
Mikor te segitettél ezeket a falakot magam köré épiteni
Este érnyak mozognak az ajtó mögött
Egy összetört gyermek vizhangja sikitva kér, hogy többet ne
Apa nem érted, mennyi kárt tettél?
Számodra csak egy emlék, de én még mindig benne élek
Nem könnyű elfelejteni a nyomokat amiket az ő nyakán hagytál
Amikor hideg lépcsőkre voltam dobva
És mindennap féltem haza jönni, attól tartva, hogy megint mit fogok látni
A zúzódások eltűnnek, apám, de a fájdalom az megmarad
És még mindig emlékszek, ahogy félelemben tartottál
Az erő az anyám, az összes szeretett amit ő adott
Minden reggel úgy ébredek fel, hogy a tegnapba nézek vissza
És rendben vagyok