Hé, nagy ember!
Egyszer én is voltam fiatal, mint te
Úgy szerettem, mint te
Kitártam a szívem, mint te
Ne félj
Attól még, hogy visszarántanak
Olyan dolgokat érzel, amit a legtöbb ember sohasem
Fogd a kezem, úgy, ahogy régen
Nem megyek sehová, nem megyek sehová
Engedd el, édes, össze vagy zavarodva,
Nem megyek sehová, nem megyek sehová
Az ilyen napokon azon gondolkodsz, mi is az igaz szerelem
Létezik egyáltalán? A csók, a herceg, a mese a gyerekeknek?
És az a nagy szív, ami most annyira fáj
Nem más, mint egy létra, amin a csillagokig mászol
Fogd a kezem, úgy, ahogy régen
Nem megyek sehová, nem megyek sehová
Engedd el, édes, össze vagy zavarodva,
Nem megyek sehová, nem megyek sehová
Mutasd azt az álmot, amit úgy szeretek
Hadd lássam a tüzet a szemeidben
Hagyd múlni a pillanatot, aludj egy kicsit
Itt a karjaimban, mert nem megyek sehová
Fogd a kezem, úgy, ahogy régen
Nem megyek sehová, nem megyek sehová
Engedd el, édes, össze vagy zavarodva,
Nem megyek sehová, nem megyek sehová