"Ma elmesélek egy történetet egy emberről, aki az óceán hideg vizébe fulladt - miután elveszített valakit, akit szeretett. Ez a történet egy olyan emberről szól, aki kétszer halt meg..."
Mikor a fény remeg a nyílt tengeren
Az óceán árapályán keresztül,
Mi ragyogunk a felkelő Nap fényében.
Ahogy lebegünk a kékségben,
Halkan figyellek téged.
Ó, fiú, szemeid elárulják, mi éget belülről.
Bármit is érzek irántad,
Úgy tűnik, csak magaddal törődsz.
Van rá esély, hogy engem is észrevegyél?
Mert én szeretlek téged...
Van valami, amit tehetnék
Azért, hogy egy kis figyelmet kapjak tőled?
A hullámok között minden nyomodat elvesztettem.
Hol vagy?
Végül a partra sodródtam
Az óceán áramlatain át,
A suttogás hiábavaló a homokban.
Ahogy táncoltunk a kékségben,
Én összhangban voltam veled...
De most a szerelem hangja elvesztette dallamosságát.
Bármit is érzek irántad,
Úgy tűnik, csak magaddal törődsz.
Van rá esély, hogy engem is észrevegyél?
Mert én szeretlek téged.
Van valami, amit tehetnék
Azért, hogy egy kis figyelmet kapjak tőled?
A hullámok között minden nyomodat elvesztettem.
Hol vagy?
Bármit is érzek irántad,
Úgy tűnik, csak magaddal törődsz.
Van rá esély, hogy engem is észrevegyél?
Mert én szeretlek téged.
Van valami, amit tehetnék
Azért, hogy egy kis figyelmet kapjak tőled?
A hullámok között minden nyomodat elvesztettem.
Hol vagy?