Mint egy harcos aki küzd
És győz a csatában
Ismerem a győzelem ízét
Habár átéltem néhány éjszakát
Mikor árnyak emésztettek
Érzelmileg megbénultam
Valahogy mégis átvészeltem szívfájdalmam
Igen átvészeltem. Megmenekültem.
Kiutat találtam a sötétségből
Megtartottam a hitem (tudom hogy megtartottad), Megtartottam a hitem
Mikor a folyó mély volt nem haboztam
Mikor a hegy magas volt tovább hittem
Mikor a völgy mély volt meg nem állitott, nem nem
Tudtam hogy vársz.
Tudtam hogy vársz rám
Végtelen vágyakozással
Tovább kerestem
Bizony időben találkozott tekintetünk
Mint ahogy a híd lángol
A fájdalomnak vége
Egy érintés és megszabadítasz
Nem, nem bánok egyetlen pillanatot sem,
Nem, nem bánok (tudom hogy nem bánsz) visszaemlékezni
Mikor mindarra a csalódásra gondolok
Csak nevetek (tudom hogy nevetsz), csak nevetek
Mikor a folyó mély volt nem haboztam
Mikor a hegy magas volt tovább hittem
Mikor a völgy mély volt meg nem állított
Tudtam hogy vársz.
Tudtam hogy vársz rám
Hát egymásnak rendelt minket a végzet
Tudom, szerelmünk elrendeltetett
Tudtam hogy vártál
Tudtam hogy vártál (tudtam hogy vártál)
Tudtam hogy vártál rám
Nem haboztam (nem haboztam, nem)
Tovább hittem (mikor a völgy mély volt)
Meg nem állitott ( ah, nem állíthat meg, nem)
Tudtam (hát persze) hogy vársz (mennyire)
Tudtam hogy vársz rám
Nem haboztam (mikor a hegy magas volt)
Tovább hittem (oh, mikor a völgy mély volt)
Meg nem állított ( nem, meg nem állitott, nem)
Tudtam hogy vársz (valamit)
Tudtam hogy vársz rám (igen)
.. Nem haboztam..
Tovább hittem ..
Meg nem állított ( tudod nem tudott megállítani, nem)
Tudtam hogy vársz
Valamit, valahol egy helyen, valahogyan, rám
Nem haboztam (mikor a völgy mély volt)
Tovább hittem (tovább hittem, hittem, hittem)
Meg nem állított (ah, nem tudott megállítani)
Tudtam (hogyne) hogy vársz (igen)
Tudtam hogy vársz rám