A törött álmok útján járok,
És tudnom kell, miért?
Az vezet, hogy keressem az igazságot a hazugságok között.
A kétség és bizalom világában élek, nem tagadhatom.
Eltévedtem eme küldetés során, nem hazudhatok.
Nem tudom elhinni, hogy mi történik,
Nem tudom, mit mondhatnék,
Nem tudom elhinni, hogy megéltem, hogy lássam ezt a napot.
Nem akarok így élni, ez a gondolat kísérti elmém,
Nekem csak egy egyenes irány kell, nem vesztegetem időmet,
És nem akarok félelemben élni, de nem tudok változtatni azon, ami rossz,
De tudom, nem fogok hazugságban élni.
Ó, a kereszten fogok lógni,
Mikor beverem a szögeket,
Itt az idő kiválasztani az utat, amiben hiszünk,
Azt mondod, mindent értesz, próbálkozol és mosolyogsz,
Bárcsak láthatnám valahogy, hogy ez valóság.
Nem tudod elhinni, hogy mi történik,
Nem tudom, mit mondhatnék,
És mit meg nem adnék, hogy megváltoztassam végzetünket!
Nem akarok így élni, ez a gondolat kísérti elmém,
Nekem csak egy egyenes irány kell, nem vesztegetem időmet,
És nem akarok félelemben élni, de nem tudok változtatni azon, ami rossz,
De tudom, nem fogok hazugságban élni.
Keményen próbáltam kitartani,
De folyamatosan csak zuhantam,
És nem számít, milyen keményen futok,
Mindig csak visszatérek,
És ott vagyok, ahonnan indultam.
Nem akarok így élni, ez a gondolat kísérti elmém,
Nekem csak egy egyenes irány kell, nem vesztegetem időmet.
Nem akarok így élni, ez a gondolat kísérti elmém,
Nekem csak egy egyenes irány kell, nem vesztegetem időmet,
És nem akarok félelemben élni, de nem tudok változtatni azon, ami rossz,
De tudom, nem fogok hazugságban élni.