Nos, amikor elmész
Egy percig se hidd, hogy visszatartalak majd
És talán, amikor visszatérnél
Éppen azon leszek, hogy más utat találjak
És végtére is az a sok idő amivel még mindig tartozol,
Még mindig az a mihaszna vagy akit nem ismerek
Szóval vedd a kesztyűd és menj!
Jobb ha elmész!
Amíg még lehet.
Amikor itthagysz,
Visszafordulnál egyáltalán, hogy kimondd?
„Nem szeretlek
Úgy,
Ahogy tegnap szerettelek”
Néha zokogok a könyörgéstől.
Elegem van a felesleges ütésekből
De kedvesem amikor földhöz vágnak és
kiütnek
Talán ott kellene maradnod
És végül is, a vér, amivel még mindig tartozol
Minden újabb kiadás, csupán újabb pazarlás
Nyisd ki hát a szemed, és kelj fel!
Jobb ha felkelsz!
Amíg még lehet.
Whoa, whooa...
Amikor itt hagysz,
Visszafordulnál egyáltalán, hogy kimondd:
„Nem szeretlek
Úgy,
Ahogy tegnap szerettelek”
Gyerünk hát, gyerünk...
Amikor itt hagysz,
Lenne bátorságod kimondani
„Nem szeretlek
úgy
Ahogy tegnap szerettelek
Nem szeretlek
úgy
Ahogy tegnap szerettelek
Nem szeretlek
úgy
Ahogy tegnap szerettelek