Régen vártam rád, hogy elgyere
Tudod, én magányosnak születtem
Fogtad az egyetlen szerelmet, amit ismertem
És odaadtad valaki másnak
Nem akarlak elengedni
De mostanra már beláthatnám
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Hogy fekve azon ábrándozzak, hogy mit csinálhatsz
És hogy kiért csinálod
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Hogy tudjam, hogy valaki más öleli azt
Akiért bennem minden szeretet élt, tudod
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Fura, hogy úgy döntöttél, hogy ma felhívsz telefonon
És azt mondod nekem, hogy szeretsz
Azt hittem, hogy végre már letettem azokról a gondolatokról
És, hogy magam mögött hagytam a múltat
Miközben magamban emlékszem rá
Hogy milyen jó volt régen
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Hogy fekve azon ábrándozzak, hogy mit csinálhatsz
És hogy kiért csinálod
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Hogy tudjam, hogy valaki más öleli azt
Akiért bennem minden szeretet élt, tudod
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Most már tudom, hogy a magányos emberek
Miért tesznek meg bármit, amit az éjszaka kér
Bánó szívvel idegenekkel szeretkeznek
Mert ez segít nekik, hogy felejtsenek
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Hogy fekve azon ábrándozzak, hogy mit csinálhatsz
És hogy kiért csinálod
Már nem engedhetem meg magamnak azt az érzést
Hogy tudjam, hogy valaki más öleli azt
Akiért bennem minden szeretet élt, tudod
Nem engedhetem meg azt az érzést
Már nem engedhetem meg azt az érzést
Hogy fekve azon ábrándozzak, hogy mit csinálhatsz...